A bor színei és színhibái

A borkóstolás első lépése, hogy szemrevételezzük a bort. De mit nézünk? Egyáltalán mi látnivaló lehet egy borban?
Először is, a tisztaságát nézzük. Ha semmilyen lebegő részecskét nem látunk benne, csillogó, tiszta, akkor tükrösnek nevezhetjük a bort, és nyugodtan belekóstolhatunk.

A bor alapesetben nem mindig tükrös, ezt a palackozás előtti szűréssel segítik. A szűrés sajnos némi ízt is kivesz a borból, ezért vannak szűretlen vörösborok. Ha ezt olvassuk a címkén, nem hiba a zavarosság. Szintén nem hiba a természetes borkőkiválás sem, a palack aljára gyűlő kis kristályok csak esztétikai hibának számítanak.

A szénsavbuborékok fehér- és rozéboroknál önmagukban nem jelentenek problémát, a frissesség megőrzése végett szándékosan kerülnek a borba. Zavarossággal társulva azonban hibás borra utalnak. Vörösboroknál a szénsavképződést általában az almasav bomlása okozza, ami normál esetben még a hordóban megtörténik, palackozott borban már hiba.
Minden egyéb esetben gyanakvásra adhat okot, ha a poharunkban levő bor opálos, homályos, zavaros, ismeretlen eredetű dolgok lebegnek benne.

A fehérborok színe a halvány ezüstöstől a zöldessárgán, citromsárgán át a sötét borostyánszínig változhat.

A rozé színe az ezüstöstől a rózsaszínen át a hagymahéj színéig terjedhet.

A vörösborok pedig a bíborlilánál kezdődnek, és a rubinvörösön át a barnásvörösig terjed árnyalatuk.

Egy speciális színárnyalat a „pezsgőszín”, amit leggyakrabban sajnos autókon láthatunk, és nem a poharunkban. A kékszőlőből készített fehérbornak van ilyen színe, leírni nehéz, a Borszakkörben kóstolunk ilyen bort, hogy láthassátok.

Általánosan elmondható, hogy a barna színekbe hajló bortól jobb óvakodni, főleg fehérek és rozék esetén. Ez ugyanis azt jelenti, hogy elöregedtek, vagy hibásak. Idősebb vörösboroknál normális a barnás szín, de még ez is inkább barnásvörös, és nem barna kell, hogy legyen. Barnulás egyrészt az oxidáció miatt következhet be, másrészt az idő múlásával a bor bizonyos alkotórészei még a lezárt palackban is átalakulásokon mennek keresztül: új anyagokká válnak, amiknek sötétebb, barnább a színük, és más az ízük. Idővel a borban levő savak is leépülnek, ezzel szintén változik a bor színe.

Vannak kivételes, különleges borok: egy húszéves tokaji aszúnak már lehet mély, sötét borostyánszíne, egy sherry lehet teljesen barna, egy ürmösbor is biztosan sötétebb és barnább lesz a megszokottnál, de esetükben ez nem jelent csökkent minőséget.