Dohos, kénes, kocsányízű, fokhagymaszagú, muskátliízű, oxidált, penészes: a borhibák és borbetegségek következő felvonása következik. Ezekkel sajnos összeakadhatsz kereskedelmi forgalomban kapható boroknál is. Hogy több esélyed legyen egy váratlan muskátlitámadás ellen, vértezd fel magad információkkal!

Kénhidrogénes
A bornak termálvízre, fokhagymára, súlyosabb esetben záptojásra emlékeztető szaga van. Újboroknál gyakran fordul elő, de a bor mozgatása közben legtöbbször kiszellőzik. Ha nagyon zavaró, néhányszor öntsd át egyik pohárból a másikba, hátha eltűnik.
Példamondat: „Egy kis kénhidrogén érezhető benne, de egy perc alatt kiszellőzik a pohárból.”

Muskátlis
A muskátli levelének szaga és íze érezhető a borban. Egy bizonyos tartósítószer lebomlása után keletkezik. Kellemetlen, élvezhetetlenné teszi a bort, ráadásul két kérdéskört is felvet:
a) Ha valaki arra vetemedik, hogy tartósítószert tesz a borába, az milyen egyéb gonoszságokra képes, megtette-e ezeket a kóstolt borral, illetve a többi borával?
b) Ha a szőlőből készített bor mindenféle tartósítás nélkül is eláll, csak úgy, magától, és ebben a folyadékban szükség volt tartósítószerre, akkor mi a fene van a palackban?
Példamondat: „Muskátli szaga van; a jó ég tudja, mi baja, de meglehetősen visszataszító.”

forrás: mehkerteszet.hu

forrás: mehkerteszet.hu

Barnatörött
A bor zavaros és barna színű (fehér és vörösboroknál is előfordul). Nem pusztán esztétikai hiba. A bor elveszti eredeti ízeit, helyettük oxidált, kenyérízű. Gyümölcsösség helyett legföljebb némi állott, fiókban felejtett aszalt gyümölcs ízét kapjuk. Oxidációs folyamatok következtében jön létre, szakszerűtlen mustkezelés során.
Példamondat: „Nem simán oxidált vagy öreg, ez már bizony barnatörés.”

Kocsányízű
A kocsány túl sokáig érintkezett a musttal, és így a borba is belekerültek a keserű, rossz ízű anyagai. Ezért fontos lebogyózni a szőlőt. A kocsányízű bor nyers, fanyar, összehúzza a szánkat, mint egy éretlen gyümölcs.
Példamondat: „Jóhogy kocsányízű a Papa bora, még mindig azt a kőkorszaki szőlődarálót használja.”

szolodaralo

Dohos
Penészízű. Nem valamiféle rejtélyes ok miatt, hanem azért, mert valami penészes volt. Vagy a szőlő, vagy a hordó, vagy valamelyik szerszám. Ha egyszer elszaporodik, nehéz kiirtani a pincéből, ezért a rendes borász tisztán tart mindent, hogy a penész meg se jelenjen. Akinek a pincéje, hordója dohos, penészes, az nem veszi túl komolyan a higiéniát. Sajnos van olyan rossz évjárat, amikor az esős időben a szőlőszemek közt felüti a fejét a penész, ez ellen nem igazán lehet mit tenni.
Példamondat: „Nem dohosak hordóink, a tavalyi borunk mégis penészízű lett. Ez van, sajnos 2014-ben nem tudtunk egészséges termést szüretelni.”

forrás: winebusiness.com

forrás: winebusiness.com

Kénes
Szúrós kénszagot áraszt, ami a hozzáadott kénből származik. Ezt szinte minden borba beleteszik, hogy megvédje az öregedéstől. Idővel a kén lekötődik, ezzel elveszti szúrós szagát. Ha még friss a bor, a kénszag valószínűleg pár hét alatt eltűnik, úgyhogy még ne írd le, csak várj egy kicsit! (Erre az a magyarázat, hogy palackozás előtt általában kap a bor egy kis kénezést.) Ha már jó ideje le van palackozva, és még mindig dől belőle a kénszag, az gyanúra ad okot. Mivel a kén egyfajta tartósítószerként is működik, túlzott használata arra utal, hogy a borral valami nincs rendben, nem stabil, nem steril, nem természetes, ezért normál mennyiségű kénnel nem is állna el.
Példamondat: „Inkább legyen kicsit kénes az a jégbor, mint hogy megbuggyanjon, aztán visszaküldjék a boltok, ugye? Naugye.”