Nem filozófiáról, hanem teljesen kézzel fogható dolgokról beszélünk, amikor egy bor harmóniáját vizsgáljuk. A bor alap paraméterei a testesség, az alkoholfok, a cukor- és a savtartalom. Ezek erősségét viszonyítjuk egymáshoz.

Nem is arról van szó, hogy mennyit tartalmaz ezekből a bor, hanem arról, hogy mennyiségük egymáshoz képest arányos-e.

balance

Egyensúly.

Ha limonádét keverünk, készíthetjük hígabbra vagy töményebbre, de mindkét esetben az a fontos, hogy a savassága és az édessége nagyjából egyforma legyen. Ugyanígy van a bor sav- és cukortartalmával is. Az alkoholtartalom és a test ugyanígy párba állítható. Egy könnyed bor magas alkoholfokkal olyan lesz, mint amikor túl töményre sikerül egy koktél: érezni fogjuk az alkohol ízét, azt, ahogy gőzölög és melegíti a torkunkat. Ez nem kellemes, borban legalábbis biztos nem. Ugyanez az alkoholtartalom egy testes borban nem zavaró, mert a test ad egy alapot, egy sűrűbb közeget, amiben „elfér” az az alkoholmennyiség, és nem tűnik fel.

Az összetevők egymáshoz viszonyított harmonikus aránya tehát az, ami a bort kellemessé teszi. Nem kell persze milligrammra mérni a dolgokat, és nem is lehet. A kellemes arány mindenkinek egy kicsit máshol van, ezért nem lehet egzakt módon megmondani, hogy milyen összetétel a harmonikus. A durva eltéréseket azonban a legtöbben kellemetlennek találjuk.

Az általános vélekedés az, hogy a jó bor tartalmas, testes, magas az alkoholtartalma, savas, tanninos és minden tekintetben intenzív, erőteljes. Természetesen, ha mindenből ugyanolyan sok van, akkor megvan az egyensúly. De ugyanúgy megvan, ha mindenből kevés vagy mindenből közepes mennyiségű található a borban.
Gondoljunk csak egy könnyed testű, szelíd savú, alacsony alkoholtartalmú száraz borocskára, például egy ezerjóra vagy olaszrizlingre, de lehet ez egy rozé is. Pont azért olyan szerethető az ilyen bor, mert egyszerű, bármilyen ételhez illik, felbonthatjuk különösebb indok nélkül egy hétköznapi estén. Egyszerű, univerzális, és sokféle helyzetben bevethető: ez az a bor, amiből mindig belefér egy pohárkával, és jellemzően több pohár lesz abból az egyből. Iszogatni való. Nem is hangzik rosszul, ugye? A kevesebb olykor több, sőt, mostanában kimondottan divatosak a könnyű borok.

kannasborok

Asztali borok a kirakatban. Nem kell tőlük félni!

Az „asztali bor” egyébként nem egy degradáló jelző, és nem jelent alacsony minőséget sem. Azt nevezzük asztali bornak, ami nem tud ugyan felvonultatni különleges illatokat és ízeket, de az egyensúlya megvan. Kellemes, könnyen fogyasztható, nem kell rajta gondolkodni, elég egyszerűen élvezni.

Az illatok, ízek, a fajta vagy a termőhely aromajegyei már csak pluszpont, hab a tortán, az egyensúly az alap. Ha egy bor semmi különöset nem is tud felmutatni, de egyensúlyban van, akkor az egy jó bor. A harmónia a legalapvetőbb, de egyben a legfontosabb követelmény is egy borral szemben.