A bor hűtésének a legegyszerűbb módja természetesen az, ha beteszed a hűtőbe. Vagy ha eleve hűtve, például pincében tárolod. De nincs mindenkinek hűvös pincéje (pedig milyen jó lenne nyáron levonulni a hatodikról a párás palackok közé), és nem is pakolhatjuk tele a hűtőt borral. Nem is érdemes.

A hűtő levegője száraz, ez pedig nem tesz jót a parafadugónak. Kiszárad, a bor pedig elkezd kipárologni a palackból. Ezért nem ajánlom, hogy hűtőben tárold a borodat.

A parafadugó kiszáradását úgy lehet megelőzni, ha a bort fektetve tároljuk egy egyenletes hőmérsékletű, párásabb levegőjű helyen. Fektetve azért, hogy a bor érintkezzen a dugóval, és kellő nedvességet biztosítson. Ugyanezt célozza a páratartalom is. Inkább sérüljön a párától a címke, mint hogy kiszáradjon a dugó. Pár hónap alatt párás helyen a dugó és a palack száját borító műanyag kapszula között penész nőhet, ez elkerülhető, ha a kapszula tetejét (vagy az egész kapszulát) levesszük. Ez a műanyag borítás egyébként is arra való, hogy száraz helyen védje a dugót, párás helyen nincs rá szükség.
A tároló helyiségnek nem kell kimondottan hidegnek lennie, meleg persze ne legyen, de a hőmérséklet ingadozása az, ami a bort károsítja, nem a meleg. Egy átlagos, védett kamra megteszi.

Szóval kihozzuk a kiszemelt palackot a rejtekhelyéről, hogy lehűtsük. Hűtő? Fagyasztó? Jegesvödör? Borhűtő kütyük? Lássuk.
A hűtőszekrény, mint említettem, csak rövidtávon jó a száraz levegője miatt. Ha van egy óránk a bor lehűtésére, a legjobb megoldás.
Ha gyorsan kell lehűtenünk, kézenfekvő a fagyasztó, mégsem ajánlanám. Mert bár mindig úgy tesszük be ide az italt, hogy mindjárt kivesszük, tegye fel a kezét, sosem vett még ki jégtömbbé fagyott sört.

frozen_beer_fail

 

Tartsunk inkább a fagyasztóban jégkockát. Nem is kell sok, főleg, ha alkalmazunk egy kis trükköt… A jeget alapesetben egy vödörszerű edénybe tesszük, és némi vizet öntünk hozzá, így állítjuk bele a palackot. Ha csak a jég lenne, lassan hűlne le, mert nem érintkezik nagy felületen a jég és az üveg. Vízzel már elég jól működik, de most jön a trükk: sózzuk meg a jeges vizet. Aztán ne is menjünk messzire, mert perceken belül bonthatjuk fel a hideg borunkat. Mi a magyarázat? Helló, öreg barátunk, fizika! A sós víz olvadás- és forráspontja alacsonyabb, mint a tiszta vízé, ezt kipróbálhatjuk a majdnem felforrt vízzel is: megsózva azonnal felforr. Amikor a jeges vízbe sót teszünk, az oldat töménységének változásával az olvadáspont lecsökken. Emiatt a jég hirtelen olvadni kezd, a halmazállapot-váltáshoz viszont energiára van szükség. Ezt a jég a melegebb bortól fogja elvonni, így lehűtve azt.
Az index készített egy tanulságos kis videót a témában:

Ugyanezen az elven működnek a máz nélküli agyag borhűtő hengerek. Ezeket átitatjuk vízzel és beletesszük a palackot. Az agyagedényből párolgó víznek megint csak energia kell a halmazállapot megváltozásához, és ezt a bortól fogja elvonni. (És még panaszkodtunk a középiskolában, hogy olyan dolgokat kell megtanulnunk, amit az életben sosem fogunk használni.)

Ha valaki tudja, mi értelme van a mázas agyag hűtőnek, szóljon.

Ha valaki tudja, mi értelme van a mázas agyag hűtőnek, szóljon.

Elegánsabbak és jobban is hűtenek a jégakkukkal működő hűtőedények. Egy műanyag vagy acél vázból és előre lefagyasztandó betétből állnak, utóbbit akár önmagában is lehet alkalmazni, ha nem zavar a butább kinézet, meg hogy csöpög.
Gyakran láthatjuk a két rétegű plexi borhűtőket, ezek inkább csak arra valók, hogy a behűtött bort hűvösen tartsák. Előnyük az egyszerűség: nem kell velük pancsolni, meg előre behűteni az akkukat, olcsóak, könnyűek, jól néznek ki.

borhuto_kutyuk_kollazs

Ezeken kívül pedig lehet kapni számtalan kisebb-nagyobb kütyüt, biztosan van is, aki szereti használni őket, mert szépek, sokuk design termék, ajándékba meg érdekességnek jók, de megtörtént esetek bizonysága szerint túl lehet élni egy borozást ezek nélkül.